hát sajnos...

hát ismét sziasztok, meg szia én... úgy döntöttem, hosszas kihagyás után folytatom áldatlan tevékenységem, a blogolást. végülis miért ne? egész jó érzés valahol teleszemetelni a netet szánalmatos érzelem- és gondolatmorzsáimmal. tudjátok, erősíti a közösséghez tartozási érzetemet. az occam-elv meg le van szarva.

az eddigiekről és a kihagyásomról: a mélyrepülés sokmindenre jó. főleg, ha kollektív. ilyenkor a pilóták megmutathatják egymásnak az emberi természet sminkeletlen, késő esti arcát, lenyúzva a húsról a bőrt, csontról a húst, és így tovább, egész addig, míg a psziché minden strukturáltsága eltűnik, és marad pár vegytiszta alapérzelem. aztán az ezek megélésére szánt energia elfogytával már az sem.

ez elsőre talán még melodramatikusan is hangozhatna, ha nem volna a folyamat végére az érzelem-dolog ténylegesen nullhalmaz, ami önmagában nem szomorú, csak egyszerűen semmilyen. hogy ez az érzelmi lenullázódás értelmezhető legyen, azaz be tudjuk illeszteni röhejesen és feleslegesen dualista rendszerünkbe (jó és rossz? muhahaha...), akkor inkább jól végződött ez az egész, zárt ajtók mögött eltöltött életszakaszom, mint rosszul: van egy tiszta papírom, mögötte rengeteg teleírt oldallal. mint kiderült, a golyóstollban is van még kraft. tökéletes kezdete egy újabb fergeteges partinak.

a teleírt oldalakról csak annyit, hogy mivel nehéz volt a lecke, és én sem érdemeltem az elmúlt időszakban kettesnél jobbat, úgy általában van kedve a fenének olvasgatni őket. sőt, leginkább felejtésért kiáltok, mikor a pszichothrillerbe illő emlékképeim kérlelhetetlenül felpoppanak, egymásra halmozódnak, megőrjítenek, és én nem tudom leállítani ezt a matiné-diavetítést. ilyenkor hirtelen távol kerülök mindentől, és ismét semmi közöm semmihez. ez elég szar, de a roham elmúltával mindig rá kell jöjjek, hogy egyrészt nem igazán van mód felejteni, másrészt amilyen hülye vagyok, egy táblatörlés után képes lennék még százszor elkövetni ugyanazokat a hibákat. azt meg inkább nem.

azt hiszem, tényleg sokat tanultam. szarkaláb is lett mellé. sebaj. lehet, hogy ez a szexepilem, ki tudja? mindenesetre már sokkal kevesebb elvárással megyek neki bárminek. tulajdonéppen csak annyit kérek, hogy embernek nézzenek, és akként viselkedjenek velem, mint ahogy minimum ezt én is megadom másoknak. a többi ajándék. lehet neki örülni. hát gyertek, örüljetek velem...

a gyakorlatiak: a korábbi blogom címe: lilijan.freeblog.hu. nem olyan érdekes egyébként, ráadásul kifolyik a szemed a designtól... azt is kitaláltam, hogy írást, zenét (vers, próza, felvétel) nem teszek ide, mivel úgyis felrakom az olvasásra/hallgatásra érdemeseket ide: www.prae.hu/prae/portfolio.php.

napi tipp:

az a lényeg, hogy fémfelületeket semmiképp ne próbáljatok meg cif-fel tisztítani, mert az összekarcolja! az is igaz, hogy bár rá van írva, hogy ne cselekedj eképpen, a domestost nyugodtan ráöntheted a zománcra - nem marja az szét, csak fertőtleníti. sőt, ha rajta hagyod öt percig, dörgölés nélkül, egy öblítéssel lejön a legundorítóbb dzsuva is.