azazhogy ez csak akkor igaz, ha magunk számára oké az, ahogy megroggyant az elménk. merthogy onnantól kezdve, hogy valaki észrevehetően deviáns viselkedést mutat (ami nem feltétlenül csak negatív, hanem pozitív eltétéseket is jelenthet a momentán regnáló átlagviselkedéshez képest), lesznek, akiknek bejön ez a viselkedés, és követendővé válik (pl. egyes sztárok felvállaltan romlott életstílusa), és lesznek, akik szerint ciki, és kerülendő az adott viselkedésforma, az előadójával együtt (pl. levettem a bélát wiw-ről, mert azt hallottam, tegnap rózsaszín hajjal mászkált az utcán pizsamában).

azazhogy teljesen jól, teljesen elfogadottan őrültnek lenni nem lehet, de hála a jó égnek, nem is kell. elég az, ha az ember lánya-fia elfogadja a maga bolondságát olyannak, amilyen, ugyanis bármily bájosan legyen is valaki tökhülye, amíg folyamatosan szorong efölött a tény fölött, nem élvezheti egy pillanatra sem a bolondság gyümölcsét, nevezetesen a számára kijáró szellemi szabadságot. ezért a szabadságért (már amennyiben nem küldi az embert szükségszerűen szeduxenes-lekötözős álompályára) pedig szerény véleményem szerint igenis megéri elviselni, hogy egyesek szemében úgymond ciki legyél - legalábbis én mostranság abban kezdek megnyugodni, hogy nekem megéri. ugyanis mióta kezdem elfogadni, hogy nemhogy nincs az az erőfeszítés, amivel gondolat- és érzelemvilágomat szépen szabályozott mederbe lehetne terelni, de nem is szükséges, hogy legyen, azóta a valamirevaló idegrohamaim száma már tényleg jelentősen lecsökkent. innen is lehet tudni, hogy az őrülettől való félelelem a rossz értelemben vett őrület egyik nagy hatásfokú generátora. natessék...

a jó értelemben vett őrületet úgy értem egyébként, hogy egyrészt engedi élvezni az 'elszenvedőnek' az időnként irrealitásba elfajzó érzelmeket/gondolatokat, amelyek gazdagságát meg sem közelíti egy spirituálisan is jólnevelt ember belső élete. az őrültnek elég behunynia a szemét, hogy csodát lásson, és ez már csak azért is remek, mert kevesebbet visz el a büdzséből a droghasználat. más szóval: a meglódult fantázia iszonyat nagy ajándék, mivel világok teremtését teszi lehetségessé, ezáltal megsokszorozva ezen csodás hely adta lehetőségeket. elég csak a komolyabb szerepjátékosokat megnézni, hogy megértsük - a játékban részt nem vevő kollektíva számára nem létező világnak a játékosok életében akár nagyobb is lehet a létjogosultsága, mint a valódinak. ez persze nem egy újabb spanyolviasz, csak egyszerűen szertném alátámasztani egy kicsit azt, hogy attól még, hogy egy összefüggésrendszer nem mindneki számára világos, lehet létjogosult. sőt, még olyan abszurd dolgok is felmerülnek itten, mint hogy minden valószínűség szerint kevesebben értik a kvantummechanikát, mint az anorexiát, holott az első az így valami komplex tudás csúcsa fele van, a másik meg egy testképzavaron alapuló, destruktív pszichózis. azazhogy ismét megindokoltam magamnak, hogy elképzelhető, hogy mindneki hülye, és csak nekem van igazam, hehe...

egyébként a gond ezzel nyilván nem is az én szubjektív igazságom viszonyulása bármihez is, hanem a fennálló kérdés, hogy mi tekinthető a leginkább igaznak az alapján, hogy hányan és pontosan kik tartják annak. a 'hányan' nyilván nem mérvadó, gondoljunk csak a mérgező H2O esetére. a 'kik' meg azért nem, mert továbbvezet ez a kérdés egy másikra: azok, akik igazságnak gondolnak valamit, milyen érdekből teszik is azt egész pontosan? ha mélységesen a dolgok mögé nézünk, hát sokszor ilyen lóvéügyek kerülnek előtrébe, vagy társadalmi népszerűség/elismertség, büszkeség, kaja, pia, szex. van persze, aki annyira mániákusa a ködösítetlen logikának, hogy tényleg csak úgy magáért szeretné tudni, hogy egy adott dologgal kapcsolatban akkor most mivan, de hát ezen arcok száma a korábbi kategóriák népességéhez képest elhanyagolható. meg sokszor azt mondják rájuk, hogy bolondok. na, ide jön a második natessék... aztán csodálkozunk, hogy rengeteg - türelmetlenebb? - nagy elme a világtörténelem során úgy döntött, hogy inkább marad magának.

napi tipp:

hát, van olyan, hogy esik az eső, és pont olyan az idő, mintha valaki egy szennyvízcsatorna tartalmát negyedórás előemésztés után hányta volna a világra, hogy ott rohadjon tovább. na, ahhoz, hogy az ember lelkiállapotja rendben legyen ilyenkor is, elég, ha megkeresi a megfelelő zenét a siralmas környzezethez, mert sokkal inkább megéri teljesen belefeküdni egy hangulatba, mint szánsájn-hepinöszt hallgatni 5 perccel azelőtt, hogy kilépne az ember az ömlő esőbe. az őszi nyákos időjáráshoz hidegen ajánlom a garbage i'm only happy when it rains c. opusát, zörgős januári éjszakákra pedig korlátrlan burzumfogyasztást javasolok.