nomármost, azt tisztázzuk már a legelején, hogy szent magnetofília lehet, hogy kicsit stikkes volt. talán éppen ezért is lett szent és nevezték el róla a szabadegyházat - úgy tűnik, minél hülyébb valaki, annál jobban érdeklődnek utána.

magnetofília nővért korábban dzsesszikának hívták, és 16 évet dolgozott dajkaként úgy, hogy eléggé utálta a gyerekeket. ilyetén módon szinte biztosra lehetett venni, hogy egyszer nagyon durván bekattan, bár 16 hosszú esztendőn keresztül semmi jelét nem mutatta annak, hogy egyáltalán kedve volna megszólalni. nyugodt volt, mint egy szobor. egy kőszobor. úgy értem, mint egy kő. talán éppen ezért is néztek rá furcsa szemmel, és figyelték minden mozdulatát. már amikor mozgott.

ez a kitüntetett figyelem jól is jött, mikor a sorsfonala gordiuszi csomót vetett az ő nagy befordulását jelképezendő. szóval úgy kezdődött, hogy elkezdett tikkelni a szeme. ekkor (és milyen sokat ér a figyelem!), kikapták a kezéből az aktuális kölköt, nehogy leejtse, és akkor megkezdődött a tánc, igazi danse macabre, frankón. mondjuk kívülről nem sokat lehetett látni a misztikus történésekből, mivel ugye mégiscsak egy befordulásról beszélünk, de a lelki mélységek... tehát a csajból csak annyi látszott, hogy dülöngél és furcsa, elhaló hangon azt mondogatja, hgy 'jujajjj... jujujajjj...jajj...', kísérteties sikolyokkal tarkítva. aztán meg össze-vissza beszélt. ezt az akár szokatlannak is tekinthető viselkedést viszont azon filozófiai és transzcendentális mélységek hitelesítették, amiket magnetofília nővérré válásakor, azaz konkrétan a befordulásakor érzett. mivel ezek a mélységek annyira mélyek, hogy én már nem is értem, kikövetkeztethető, hogy jozef életében igen meghatározó volt a nővér által a későbbiekben alapított szabadegyház. épp ezért is adta a szent befordulás témájában írt verse mottójául az alábbi szt. magnetofília idézetet:

'london's burning, england's burning,
the whole fucking world is burning,
and i'm happy, i'm happy,
i'm absolutely happy about this;
not only london, aber all of them'

szt. magnetofília, 1965.

azt mondjuk nem tudni, hogy miért angolul beszélt, ugyanis dszesszika egy képzetlen ukrán parasztlány volt, de a későbbiekben ezt tartották egyik cáfolhatatlan bizonyítéknak arra nézvést, hogy valóban egyesült ott és akkor a világlélekkel.

node: következzék is itt és most jozef verse (közös alkotás kcr-rel):

jozef armageddon: improvizatív talaj
/józanvers/

szerintem ez egy improvizatív talaj.
a házfalakról visszapattan a bokréta.
művészileg kurvára értjük egymást.

művészileg kurvára értjük egymást,
azt mondod?

azt mondod: hogy is van ez.

megfáradtunk a megfáradásban,
és túl rosszul vagyunk,
hogy rosszabbul legyünk
így hát - fellélegezhetünk.

a kucsmák alatt fejek-állat.
a fejők alatt elmereng. mondhatom tovább.
három eunuch a kávé - csak éppen, hogy elveheted.
mindez csak illusztráció. egy másik világ, mása!
te leszel a nyelem eltöltsieső tamása.
fűzz fel-hangul a fáj és egy halovány sejtelem.
olasz aggokra tobzódik a fartalan-vértelen.
szalmafonat-aranyharang: már értünk jött a juppi.
hogy a művészet létrejöjjön, 'a kelmét rekedten elő!'
elveszett máj - valami tényleges! amit mindig rikoltunk.
és most jön a modern rész: induló!
a sötétben mégis szőr-őr-lelte ölelte,
s ajkunk-farkunk felsír.

csak a szent, csak az szám itt,
és néhány csekk a parkban.
árványok bégetnek érdig mállva a halban.
aranyfaj-locsogás-tarja a széttúrt szedőnk.
azt hiszem, szék lassan, bele melegedőnk.

khm. jönne még a hó, de húrnak a kopasz szirénák.
ha tovább folyt hasad, fizess egy életet, kérlek!
a réven tivornyát várok, hüledeznek a ludak.
gyönyörű volna elbontani. elbontottalak. lak.
ennyi. kérlek, hadd tudjam meg,
hogy te mit tettél hozá az egész csodájához:
szerintem ez egy improvizatív talaj.
ez meg egy keretes vers.
sok lúd disznót győz,
vagy disznók közt elvész a korpa.

COMPUTER SCIENCE

egyébként szeretlek.

***

azt hiszem nem kell hangsúlyoznom a magnetofília és jozef közti lelki rokonságot. az is lehet, h ez valami szerelemféle, már amennyiben egy szekérderéknyi absztaháció után marad abból valami. szóval nagy a hasonlóság: az egyikük szent volt, a másik meg tökéletes. mi kell több? hát megmondom én: egy balta. amennyiben csak egyszer használatos baltához tudunk csak hozzáférni, akkor kettő kell. és esetleg egy harmadik a rituális öngyilkossághoz. hát szóval a dolgok már nem csak abszurdak, hanem időnként kifejezetten szürreálisak is. és sosincs vége.

napi tipp:

ha szőkére akarod festeni a hajad, válassz minél hidegebb árnyalatot, különben olyan narancssárga lesz a fejed, mint nekem, és a legkevésbé sem olyan, mint a kedvesen mosolygó szőke néninek a dobozon. én is mosolyognék, ha olyan színű lett volna a hajfestéstől a hajam, mint neki. de nem olyan lett. nem is mosolygok.