hát sajnos...

úgy látszik, most picit fölfele kanyarodik hullámvasút-életem vonalvezetése. a gyanú eléggé megerősödött bennem az irányban, hogy ehhez valóban szükséges volt egy mélypont. a dolgokat meg kell élni, majd ki kell adni, ki kell okádni magunkból, mert a moslékot nem szabad…

hát igen. valami véget ért. és ez a kissebb baj, mert ami elkezdődött, az a nagyobb. nem teljesen világos ugyanis számomra az, hogy miért provokálom folyton saját magam sorozatos megaláztatását, teljes fizikai kimerülését és lelki értelemben vett kiégését.az egyik felsejlő ok,…

nomármost, azt tisztázzuk már a legelején, hogy szent magnetofília lehet, hogy kicsit stikkes volt. talán éppen ezért is lett szent és nevezték el róla a szabadegyházat - úgy tűnik, minél hülyébb valaki, annál jobban érdeklődnek utána. magnetofília nővért korábban…

hát. az egész úgy kezdődött, hogy kcr-rel és obival csoportterápiát tartottunk az újonnan nyílt mokka presszóban, mármint konkrétan abban, ami a blahánál van, merhogy van egy rakás mokka nevű hely a városban. még mielőtt kcr kitüntetett volna minket a figyelmével, kedvem…