hát sajnos...

hm. pár napja semmit nem találok különösebben érdekesnek azokon a témákon/tevékenységeken kívül, amik teljesen eltérítik az elmémet az égető problémáimmal való törődéstől (jövőkép, pénz, neurózis, személyes konfliktusok, afrikai éhezők, betört köröm stb.).

végülis persze nevezhetjük ezeket a figyelemelterelőket érdekes dolgoknak, még akkor is, ha egyébként globálisan érdektelennek találom őket az életem folyásának szempontjából... bár az is lehet, hogy pont most váltottam pólust ebből a szempontból, és ezért érdektelenedtek el az eddig rengeteg figyelmet és érzelmi ráfordítást igénylő dolgok, míg azok a piszlicsáré kis életképek, amik eddig max hangulatszínezésre voltak jók, lettek az idő- és gondolatkitöltők. és valószínűleg baromi jól jártam ezzel az önkéntelen fordulattal.

nem gondolom érdemesnek tovább foglalkozni a problémáimmal, mert megoldani nem tudom őket, viszont azzal, hogy túlspirázom magam rajtuk, láthatólag csak rontok a helyzeten. inkább élvezettel átadom magam az elmémet ezektől részben, vagy teljesen mentesítő tevékenységeknek: a szakmai és egyéb irányú művelődésnek, a gyakorlásnak, és a kreatív dolgoknak akármely kézenfekvő területen... addig se aggódom hülyeségeken, viszont lesz valamiféle mű és/vagy fejlődés a végére. dupla haszon. a depresszió meg monnyon le.

természetesen erre a megoldásra nem először gondoltam, csak eddig mindig dekoncentráció lett a vége, mikor kényszerítettem magam bármire is. most valahogy mégis megyeget. végülis a sakkhelyzetből, ha máshova nem lehet, hát ismeretlen helyzetbe tereljük a figurákat.

a karácsonyról alkotott véleményemmel kapcsolatban is szerettem volna posztolni, de az most dulván hosszú lenne. legyen elég ennyi, meg fél kiló karamellás szaloncukor.

(teg)napi tipp:

a karácsonyi együttlétben az egyik legáhítottabb cél a meleg, meghitt hangulat - vagy legalábbis az elviselhetően langyos ájer - elérése és megtartása. ennek érdekében a legfontosabb, hogy elkerüljük a hisztiket. megelőzésre a legjobb módszer az, ha te magad árasztod a meghitt, fahéjtól illatozó hangulatot, méhozzá tömény pászmákban, nagy-nagy mosolygások közepette, és attól teljes mértékben függetlenül, hogy te magad mit is érzel pontosan. ezzel egy olyan pozitív légkört teremthetsz, amin csak az extraerős hisztériás villámok képesek áttörni. ha viszont ez megtörténik, egyetlen választási lehetőség marad: megszűnni létezni. korábbi feltételezéseimmel ellentétben nem érdemes vigasztalásba, vagy ellentámadásba kezdeni, és még e két stratégiánál is nagyságrendekkel rosszabb, ha megpróbálod hideg logikával megmagyarázni, hogy miért is kéne abbahagyni a nyígást. a logkia alkalmazása érzelmileg feszített helyzetekben kénköves poklot bírja előidézni közvetlen a fa mellett is. ilyenkor egyszerűen minden tudati- érzelmi- és fizikai funkciót be kell szüntetni és kész. közben az időmajdmindentelrendez.