Jozef Armageddon: A lábasba
Meghalt a tér,
Nincs tovább gaz.
Nehéz tudni,
Hogy épp mi igaz,
Ölnek a távok,
Zavar a lét,
Nem adtad oda
Az élet felét.
Meghalt a minden.
Zúgnak a szcénák,
Független alkonyok
Pofátlan pírját,
Zárnak a lábak,
"Zárnak" az ajtók:
Kifáradtanak
A görcsölelt hajtók.
Távoli asszonylocsogás.
***
hát igen. a művészet. az tutira nagyon fontos. de hogy mi, meg minek? hát, aztat már rég nem tudni. távoli asszonylocsogás.
napi tipp:
sokszor kerül az ember abszurd helyzetbe, ráadásul mikor ez váratlanul történik, akkor általában felkészületlen. épp ezért érdemes előre számolni azzal, hogy bármikor szükséged lehet ütvefúróra. képzeljük csak el: mész az utcán. hirtelen rájössz, hogy a talpadat támasztó beton alatt hatalmas kincs rejtőzik. megcsap a gondolat, és rövidesen bizonyossággá érlelődik a gyanú, majd elhatározássá az ötlet, hogy kiásod, de könyörgöm: nincs nálad ütvefúró. mit van mit tenni? hát hordani kell azt az ütvefúrót.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.