ezúton is szeretném reklámozni az ufómagazint, mint élvezeti forrást. egy ötszázasba kerül, és sokórányi felhőtlen szórakozást képes okozni bárki számára. a jelenlegi számból megtudhattam, hogy az ufók jelen voltak jézus születésénél, valamint mózes kőtáblákkal való ügyködéseit is nyomon követték. arról is felvilágosulhattam, hogy az emlékezetünk beleszáll a génjeinkbe, japánban vannak a virtuális helyek és az amerikaiak már antigravitációs ufótechnológiákat is fölhasználnak űrhajóik építésekor. fény derült arra is, hogy az ufók genetikai manipulációjaként jött létre minotaurus, a kentaurok, a tirannoszauruszok, a jeti, a chupacabra, tollaskígyó, a mexikói szitakötőember, valamint a teljes állatfejű egyiptomi istensereglet, köztük szobet, aki különösen hüllőszaurusz volt. az is tudomásomra jutott, hogy az alter-naiv térelméletben minden galaxisnak más a virtuális részecskefrekvenciája, és hát ha kialakul egy állóhullám burok, akkor poláris turbulencia jön létre, és mivel ez bárhol előfordulhat, az élet a galaxisok között is létrejöhetett. egyébként az ufók létezése mellett egyértelmű bizonyíték az, hogy az ensz dokumentumaiban nincs szó róluk. ez már csak gyanús, nem? mindenesetre nagy örömmel tölt el, hogy 530 kezembe adta a kulcsot ezen igaz látásmódhoz.

egyébként jól megvagyok. elfáradtam a héten, meg is borultam egyszer, de már erősen csökken az ilyesféle kiakadások időtartama, amplitúdója, és ritkábbak maguk a kitörések is. ez már csak azért is jó, mert energiáimnak sokkal nagyobb részét tudom értelmesnek tűnő dolgokra fordítani. persze elméleti szinten minduntalan felmerül, hogy van-e hosszútávon tekintve bárminek is értelme, de hát egyelőre jobban esik feltételezni, hogy a munkának, a kapcsolatápolásnak és az alkotói tevékenységnek van. mármint legalább annál egy kicsit több, mint lelkileg magatehetetlenné gyengülve feküdni egy ágyon, és bámulni a plafont, mivel úgyis 'minden mindegy'. egyébként is van egy erős sejtésem aziránt, hogy a megfelelőképp megélt 'minden mindegy' pont nem tétlenségre és izolációra kell késztessen, hanem cselekvésre. egyrészt, ha neked magadnak 'minden mindegy', akkor miért ne tehetnél olyat, ami másnak, legalábbis az ő fogalmai szerint jó? másrészt egy dolog biztosan van, ami univerzálisan jó/pozitív/kialakítandónak tartott csaknem minden kultúrában, vallásban és gondolatrendszerben, és ez pedig a szeretet volna. márpedig úgy szeretetet fogadni és nyilvánítani, hogy egy ágyon fetreng az ember egyedül, elég nehéz. márpedig olyan embert még nem láttam, aki valahol ne szeretett volna szeretni, vagy ne vágyott volna szeretetre, 'minden mindegy' életérzés, meg melléduma ide, vagy oda.

egyébként bizonyára van még pár ilyen interkulturális-interreligionális dolog, csak nyilván a szeretet a legkézenfekvőbb, a többit kicsit nehezebb megfogni. olyasmikre gondolok itt, mint páldául a teljességélmény elérésére való szándék. ez a teljességélmény is valami olyasmi alapvető igénye lehet az embernek, mint a szeretet megélése, sokan össze is kapcsolják a két dolgot valamilyen formában. magamra vonatkoztatva azt látom, hogy már csak azért is azért ki kellett alakulnia egy 'minden mindegy' állapotnak, hogy utána mozdulni bírjak bármiért is. hát a lelkierőt sem ingyen osztogatják, az tuti, és a 'minden mindegy' több lelkierőt ad, mint azt a kifejezés elsőre sugallná.

napi tipp:

urak! ha egy nap hazafele tartván az a gondolat merülne föl bennetek, hogy egy vörös rózsa megvásárlásával örvendeztetitek meg párotokat, akkor fontoljátok meg azt, hogy mennyivel jobban örülne annak (plusz mennyivel olcsóbb megoldás), ha erős fogadalom hatására fölhajtanátok a vécéülőkét pisilés előtt, és eképpen cselekednétek mindaddig, amíg csak fogadalmatokra emlékeztek! undorító dolog odaszáradt húgyot dörgölni, tényleg. ha esetleg ezt az apróságot eddig is megtettétek, akkor köszi, és vörös rózsa.