hát a fenti kérdésre rövid válaszom az, hogy nem érdemes sehogy, még akkor se, ha nagyon viszket, kivéve abban az esetben, mikor éppen hasi műtétet végeznek rajtunk, így eleve szabad az út. Mivel azonban altatásban általában nem viszket semmink, ez is nonszensz.

a hosszú válaszom szintén az, hogy sehogy. az is tény, hogy nekem sokmindenem viszket, és a nagy része ilyen vékonybélszerű dolog, amolyan nemférekhozzáaproblémához-fajta. éppen ezért hagyom is a vakargatást, ez volna az égrengető újítás az életvezetésemben. most tartok ott ugyanis, hogy nem vagyok hajlandó tovább parázni semminemű valós vagy képzelt fogyatékosságomon, igazságtalanságokon, függőségeken és a kedvezőtlen időjárási feltételeken. és igen, még a pénzen se... akkor se, ha mostanság nagyon szar a lapjárás.

a legújabb megoldásötletem az, hogy innentől megteszem, ami alapszinten egy adott ügyben megtehető, és inkább mellőzöm az érzelmi involváltságot, mert anélkül a legtöbb dologban látványosan többre jutok. az alapszint pedig azért kell, hogy alapszint legyen, mert ha valamire rákattanok, akkor a többi szükséges dolog nulla inputot kap, vagy még el is veszek tőle, úgyhogy szertelenségemmel ismét csak bukom a globális szitun, bár lehet, hogy lokális csúcsokat állítok föl. azt is fontos volt felismerni, hogy kedves kis átlagéletem megvakarhatatlan viszketegségei pont az érzelmi függéseim különböző dolgok adott állapotától, mégpedig olyan dolgokétól, amiket nem feltétlenül tudok befolyásolni. persze van, aki ebbe a tehetetlenségbe ösztönből bele tud feküdni, és nem zavarja... hát most egy picit megpróbálkozom én is ezzel. nem tudom, meddig fog menni, meg hogy az alaptermészetemnek van-e egyáltalán ehhez a viselkedési mechanizmushoz bármi köze, de hát próba cseresznye, és az eddigi cseresznyék igencsak lárvadúsak voltak, úgyhogy nincs sok vesztenivalóm. szóval kalandra fel, kipróbálom ezt a take it easy dolgot... kicsit olyan kiskiszerelésű termékminta hangulata van a dolognak, de hát istenkém... már elegem van a drámázásból, a végletességből, és az ezeket rendre felváltó, mélységes ürességbe fagyasztó 'minden mindegy'-ekből annyira, hogy önként vállaljak fel egy kevés elszürkülést. végülis az esőre hajlós háttér megvan hozzá, és a divat egyik alapszabálya, hogy a megjelenés megtervezésekor figyelembe kell venni a várható környezetet is.

másik jó indokom is van erre az ízirájder-dologra. pédául ideje volna most már tényleg annyit foglalkozni másokkal, amennyit megérdemelnek. mondjuk továbbra is komolyan gondolom, hogy addig nem segíthetünk másokon, míg magunk is zavarodottak és zaklatottak vagyunk, de szeretni és odafigyelni anélkül is lehet, hogy egyesíteni tudnánk a kvantummechanikát meg a relativitáselméletet. bár ki tudja, kinek milyen igényei vannak... remélem, 530 nem ennyire fanatikus, vagy legalábbis nem párkapcsolatok terén.

napi tipp:

ha valamilyen okból kifolyólag arra lennél rákényszerítve, hogy brazil, mexikói, illetőleg argentin romantikus sorozatokat kell nézz, játszd azt, hogy lehalkítod a fejedben a hangjukat, és elképzeled, hogy magasröptű tudományos kérdésekről tárgyalnak, olyan pofával és olyan környezetben, amilyet épp a képernyőn látsz. ha elég gyakorlott vagy, és fel tudod venni a dolog ritmusát (azaz jó érzékkel be tudod előre saccolni, hogy melyik megszólalásuk mennyi ideig fog tartani), egész szórakoztató tud lenni a dolog... vagy legalábbis az adott epizód túléléséhez elegendő elfoglaltságot nyújt.