hát sajnos...

az a stájsz, hogy nem megy nekem ez a pofonegyszerű linearitás, és mindig, mindenben azonnal nagyságrendet akarok ugrani. ez sokkal fárasztóbb, mint egyszerűen szépen haladgatni előre, másrészt nem egy frusztrációnak termékeny forrása. az ember egészen zseniális módokon tudja…

valahol tiszta hülye vagyok, hogy folyton a halálról gondolkodom. odáig még értem magamat, hogy tudatosan megtörtem a tabut, és egyáltalán mertem integrálni a fogalmat a világképembe, de önmagában ez nem indokolja, hogy ilyen sokat foglalkozzam vele. lehet, hogy kiöregedett emo-s…

ha az ember elméje el van eresztve, és csak úgy gondolkodik bele a világba, akkor meglehetősen könnyű olyan következtetésekre jutni, amik birizgálják az igazságérzetet. ilyen például az általunk kedvelt dolgok szükségszerű megszűnése. most, hogy millió dologgal kapcsolatban…

hát ismét sziasztok, meg szia én... úgy döntöttem, hosszas kihagyás után folytatom áldatlan tevékenységem, a blogolást. végülis miért ne? egész jó érzés valahol teleszemetelni a netet szánalmatos érzelem- és gondolatmorzsáimmal. tudjátok, erősíti a közösséghez tartozási…